A szerkesztői hevültség okán meredtem a képernyőre bután Hogyhogy már kint van Dehát meg sem írtam! | Kész van az mondá az Úr. csak engem ért váratlanul. Folytassam! Utasít rendre Visszaküld második menetre. |
Ez az étel az amivel az "Önálló" férfi nyugodtan próbálhatja hölgye szívét elhódítani, nagyot nem lehet bukni vele. Olasz kaját főzni a kedvesnek olyan alap-feladat, mint virágot vinni, sétálni, moziban átkarolni az izgalmas résznél :) Szóval olyan ez mint az élet eszenciája, ha tetszik - az élet szósza - csak hogy témánál maradjunk.
Nálam ez így megy.
- Paradicsomsűrítmény 300ml, oregánó, bazsalikom, só, bors, vöröshagyma (ízlés szerint fokhagyma ha éppen nem felejtem el :P ), 30-40 dkg darált sertés hús (igényesebbeknek legyen marha), spagettitészta, trappista.
- Jó hogy jöttél már nagyon éhes vagyok.... hallom, s nézek meglepetten - Mi ez? -kérdi a kezemben lévő papírzacskót vizslatva. Sniff... veszek egy mély levegőt - Alapanyagok - bököm ki - Vannak edényeid?
- Hát én azt hittem csak készen hozod?
- Peeersze! Nem olyan családbúl származom én! - bújt ki belőlem a Regős Bendegúz - Nyugi 15 - 20 perc és lehet enni.
Swedish Meal Time-ot megszégyenítő pörgéssel pattognak az eszközök a tűzhelyre.
Hozzálátok az aprításnak, közben hol jobbra, hol balra érzem a visszafogott lélegzetet a vállam fölött.
Próbálok úgy tenni mintha profi lennék aprításban, de persze nem megy....
- Ez csak azért van mert nézel... - sandítok hátra a vállam fölött
- Tudom - csicsergi kuncogva majd továbbperdül egy újabb tálkáért. A konyhai eszközök közben oly észrevétlenül kerülnek a kezem alá mintha mindig is ott lettek volna.
Pár perc múlva már a sercegő olajban fürdőző hagymakockák sózásával játszom svéd módra: Fél kiló só a kézbe, 3 csipet az ételbe - megint kuncogás ….
A húsnak kérek külön serpenyőt, na itt akadunk meg először.... - Én csak rá szoktam tenni a többivel együtt - próbálkozik :) - Na ilyet nem teszünk - veszem vissza a kormányrudat.
Unalmas pirítópercek közben elfogy az Olivér, ellopom az övét. Na jó csak a felét.... Aztán bűnöm palástolására fennhangon dícsérem a duplafalú edényt, és ostorozom magam amiért nem hoztam a hozzávalókhoz 2 sört. Mert ugye a főzéshez energia is kell. A szakácsnak is, nem csak a tűzhelynek :P
A hagyma közben aranyra váltott, jöhet az all-in! A paradicsomban úszik a bazsalikom, az oregánó, só, bors.
Hamarosan a tűzhely is paradicsomban úszik. - Főzök - közlöm lakonikusan, mire egy kis orrfelhúzós fintor a válasz. Hát ha lenne ebben a receptben belsőség, a szívem már biztos itt rotyogna, és lassan a májam is felajánlanám hogy megbékítsem az égieket gonoszságomért.
A tészta vize közben utoléri magát a fedő alatt, s gyorsan elkezdem bontogatni a spagetti csomagolását. Gyakorlott mozdulattal töröm ketté az első marék tésztát.....
- MIT CSINÁÁLSZ !!!! - sikolt fel úgy, hogy a derékbatört darabok kissé szétszóródnak a markomból a tűzhelyre
- Eltöröm, hogy könnyebb legyen megfőzni! Hogy beleférjen.... - szégyenkezem hangosan
- De hát így hogy fogom megenni?
- Villával - próbálom menteni a helyzetet az első ijedség múltával, bár a szégyenérzetem nem múlik teljesen, hisz mindenki tudja hogy a spagettit nem törjük (mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa)
- Így nem tudom feltekerni a kanállal - és a szomorú szemek láttán majd megszakad a szívem. Mentendő a helyzetet felajánlom, hogy a második marék egyben marad. Félmegoldás fél eredménnyel. Nem haltam bele a szégyenbe, főzhetek tovább, de a duzzogás eltart egy darabig.
A fiók mélyéről előkerül egy tésztavilla és kanál.
- Megkaphatod, csak hogy lásd rendes vagyok - himbálja az orrom előtt az eszközöket
- Én ezzel tálalni szoktam - mondom, s már harapnám is inkább le a nyelvem.
- AKKor majd eszek vele én! - s feje fölé trófeaként tartva elvonul teríteni. Még jó hogy a szeme mosolygott, különben helyben végeztem volna magammal...
A tészta közben beledagadt a fazékba, csöndben leszűrjük. Meg sem égetem magam. Ritka.
Sorban az asztalra kerülnek a részek: Szósz tészta sajt. A spagettivilla és a kanál a közösben landol. Megdobban a szívem: Hát mégiscsak számítok valamit !
Szép rendben fekszenek a rétegek tányérra: tészta, szósz, sajt minden elrendezve, szín és forma szerint díszbe öltöztetve a tányért s a lelkem csendben.
Evés közben abbamarad a zene ami végig szólt, a néma áhitat veszi át a helyét.
Üres a tányér! Nem kell kérdeznem ízlett-e......
A kéz amely ennem ad......
