A múltkori recept nagyon simaügynek tűnt. Főzni állítólag egyszerűbb, mint agyat műteni. Biztos egy sima vakbélműtét is nagyobb falat lehet a karcagi kórházban. 

Megint elfelejtettem valamit, most éppen az olivaolajat. Mint az amerikai filmekben a hszonnegyedik órában, állok a pénztársorban, szalagon a cucc, ekkor jutott eszembe, hogy elfelejttem az olivaolajat. Mert olivában kell a zellert és a húst megsütni. Ez volt az előírás. Mindjárt fizetnék, mennék már főzni, a gyermekem is megunta küzben a boltozást. Ilyenkor nem lehet kimenni a sorból. Nem érdekel az olivaolaj. Van otthon vaj, vagy normál olaj. Megoldjuk.

Öt zellert vettem és egy jó darab csirkemellet. Megpucoltam három zellert (belepróbáltam a palacsintasütőmbe, ennyi fér, nem több) jól megmostam egy centisekre, a húst szeletekre vágtam, besóztam, megfűszereztem gyros fűszerkeverékkel. Van benne minden vacak, kis zöld zacskóban árulják. Jó lesz. De kicsi csíkokra kellett volna vágni vagy szeletekre? Ez nem volt az itinerbe. Feszkó.

Olajat megforrósítottam, és szépen belepakoltam a zellereket és a húsokat. Rányomtam alufóliát. Őrület, hogy még mindig nincs fedőm. 

Na és innen jött a gáz. Elment az élettől is a kedvem. Nyaktiló alatt éreztem magam. Pokol felé indultam mint a rossz emberek. Elszúrtam a gáz adagolást, mert pikkpakk megégett a zellerek és a húsok egyik fele. Úristen. Belenyomtam még olajat, lentebb vettem a gázt és próbáltam menteni amit csak lehet. Fontos, hogy meg kell tapasztalni a sütő működését mielőtt nekikezdel az életnek. Nem mindegy hogyan süt az állat. 

Innen indult

A beavatkozásomnak köszönhetően normalizálódott a helyzet, de pszichésen lenyomtam magam a francba. Már láttam a szemüvegem előtt, hogy tök szar lesz a hús, a zellertől amúgy is féltem. Úgysem lehet finom, ha még sosenem ettem még. (38+) Harcoltam, beraktamam a zenegépbe Prodigyt, transzparens csatát hirdettem az égés elkerülése végett. Favillával és fémvillával küzdöttem, forgattam a zellereket, húsokat. Szúrkáltam, ellenőriztem, forgattam, szúrkáltam, ellenőriztem. 

Újabb pofon az élettől. Egyik húscsík olyan kemény lett égés nélkül, hogy megint megijedtem. újabb csata. Azonnal elővettem szilviát és szépen lassan kiszedtem az itatós tányérba azokat a húsokat, zellereket melyeken átment a villa.

Nagy csata volt, itt egy égett folt, ott egy kemény húsvég, amott egy szép pirosra sült jólkinézés. Kemény menet volt.

Kész.

Vacsora! Szóltam Simonnak. Simon jólnevelt három éves kölök. Kézmosás, székbeülés, vacsoravárás műanyag evőeszközökkel. Felvágtam a húsokat pár zellert mellé tettem az autós tányérra. Simon elkezdte enni, aztán folytatta, és újabb falat, aztán megint újabb. Pár korty 100%-os lé és újabb falat. Megvilágosodtam. Nirvána. Arcomra forrt a mosoly.

Kérdeztem Simontól:

Finom?.
Igen apa finom.
Kérsz még?
Igen apa kérek.

Nyertem!


Így eszik egy boldog gyerek

Persze előtte megkóstoltam, ízlett, azt gondoltam, hogy pszichésen, csak azért is ízleni fog történetet élek át. De nem. Kibaszott finom lett.

Főzni egyszerű. Mindig nyersz. Ha kicsit megégsz akkor is.