Mivel a "Mindenki boldogsága" nehezen akar elkészülni, ezért most egy gyökeresen más gasztronómiai élmény kerül terítékre.
Van az úgy, hogy a képek, vagy a szavak nehezen tudnak átadni egy érzést. Megpróbálkozom azért vele, ám ha mégsem "jönne át" (amúgy Pélyi Barnásan) akkor: Sorry! legföljebb nem írok ilyet többet. Szóval most nem én főztem....
Az egész egy hosszú - naggyon hosszú - önsorsrontással terhelt éjszakával kezdődött. Reggel (11:30) az éjjel fő előadója ébreszt:
Múkodj!!! (please press the button)
Jó ez a lebegés de az ember elsődleges késztetései nem várhatnak! Az éhség nagy úr! - Mi legyen? hangzik el a kérdés. - Mi lehet? - kérdezem. Gyors leltár a hűtöben: virsli. Ám legyen. Csak legyen már.. legyen gyorsan, Leülök az asztalhoz és elégedetten szemlélem a sürgölődést, öröm ez a szemnek :)
Mivel a Feri meg a Balázs nem pörgették nagyon, némi élénkítő utáni vágy fogalmazódik meg bennem. Teát látok készülni, de így messzről kevéssé tölt el bizalommal a mókusalom teakeverék látványa.
- Kérhetek kávét?
- Persze! - és fél perc múltán már vígan lobog a kis kávéfőző alatt a láng. Itt kedvelnek engem :)
Időközben az előre leszelt kenyerek közül két szelet eltűnik a pirítóban, a virslik pedig egyesével a kés alá fekszenek, hogy utána oldalukon mély párhuzamos sebekkel a serpenyő sercegő poklában megfürödjenek. Kikerülnek az asztalra a tányérok (Fehér arcopal szélén szép kék mintával, sosem láttam még ilyet) némi sajnálkozás, hogy a tányérokhoz "való" terítő mosásban van. Megnézem tényleg passzol hozzá, dehát sebaj..... Közben kész a kávé. Szürcsölgetés közben tovább szemlélem a sürgölődést.
A több sebből vérző virslik gőze fölött kis polémia bontakozott ki a húsok átsültségéröl. Örökérvényű. Szerintem van az a kor (30+) amikor már az ember értékeli a húsok belső vérességét és a szén ízét csak egyes whikeyk vagy a barrique-olt borok utóízeként tűri meg. Különösen igaz lehetne ez azokra, akik előző este olyan fantasztikus - grill alatt készített, camemberrel koronázott, lilahagymával ékesített - szalámis melegszendviccsel leptek meg. Lassan ez egyetértés légköre tölti be a konyhát. Tulajdonképpen a virsli nem is hús, had égjen :)
Közeledvén a végkifejlethez kicsit felpörögnek a dolgok. Sorban kerül az asztalra tejföl, mustár, csípős kethup.A teáscsésze átveszi a kávés helyét, finom sárga ital gőzölög már benne. Újfent eltölt az elégedett szemlélődés élménye, s hátradőlve mosolygok a szememmel. igyekszem azért hozzátenni az asztalképhez, hozok villát a fiókból :)
Megérkezik a sült. A tányéron már sorakozva várják a mártogatnivalók, mellettük lilahagyma és pirított kenyér. Villával sorban elmerítem minden szószban a "grillhúst", török mellé kis kenyeret.... Kezdem magam valami egészen hihetetlenül érezni. A valódi katarzis azonban csak ez után érkezik. Az ízorgiát leöblítendő belekortyolok a "mókusalom" teába. Kész vagyok!! Gyönyörű harmonikus íze van, cukor méz nélkül is édesnek érzik....... Ellebegtem a padról....
Miután az ízlelőbimbóim többszörös orgazmusa mellett eltüntettem mindent a tányérról, mosolyogva terültem el az asztal mellett. Kicsit hitetlenkedve konstatáltam, hogy egy zacskó virsliből rittyent ki ez a villásreggeli.
Csak ültem és mosolyogtam. Közben már az járt az eszemben hogyan is fogom délután látni a kölkeimet, már csak ez érdekelt......
Hálátlan, rossz kutya vagyok.......!!!!
