Megpróbálom utolérni magam mint sánta kutya a gazdáját. Múlt hét szerdán történt. Rántott hús projekt leirat.
Megvásároltam a rántott húshoz a mindent. Hazafelé eszembe jutott, hogy borsot elfelejtettem. Mindig a feszkó. Pedig bors kell a húsra, vagy a tojásba. Azt mondták a profik. Siettem. Éhes voltam. Mindegy. Bors nélkül lesz a hús.
Következő feszkó. Nincs olyan fadarabom, amin ki lehet verni a húst. Miért árulnak vastag szeletet? Miért nem lehet vékony szeletet vásárolni? Bahh. Főzés közben nem kérdezünk. Úgysem válaszol senki. Klopfoló van.
Leterítettem egy nejlonzacskót a konyhabútorra, elkezdtem rajta püfölni a húst. Négy szelet combot vásároltam, bár karaj az igazi, de a comb sokkal jobban hangzik. A klopf után hatalmasak lettek a szeletek. Kettévágtam kenyérszeletelővel, mert rendes késem sincs. Még.
Megmostam jó alaposan a húsokat, besóztam, és állni hagytam tíz percig. Vagy tizenkettőig.
Négy tányért készíttetem elő. Sárga tányérokat. Az elsőbe lisztet tettem, a másodikba négy tojást vertem fel, a harmadikba került a zsemlemorzsa, a negyediket kibéleltem szilviával és a gázláng mellé helyeztem. Az olajat fel kell szippantani a rántott húsról valaminek. Szilvia.
A kettes tányér a kulcsfontosságú. Jó erős löket mustárt belenyomtam, kis sóval meghintettem majd felvertem a tojást.
A palacsintasütőn bemelegítettem az olajat, kipróbáltam egy kis tojásdarabbal, hogy felzizzen-e a cucc. Zizzent, jöhetett bele a hús. Lisztbe, tojásba, szemlemorzsába forgattam és a végén a forró olajba tettem. Újabb gikszer. Nincs fedőm. Úgy tanítottak, hogy a hús A oldalát fedő alatt süssem, fordítás után a B oldal mehet simán. A fedőt két réteg alufóliából alakítottam ki. Szenzációs vizuális élmény, ahogy a kör alakú palacsintasütőn a négyzetes alufólia izzad.
Elszívtam az erkélyen egy cigit, és mire visszaértem már nagyon jól dolgozott az olaj. Nem szabad főzés közben egyfolytában főzni. Nem lehet állandóan a sütő mellett álldogálni. A főzés nem kíván teljes embert.
Benéztem a fólia alá, valahány percen belül már fordítottam is a húsokat. Fedő le. Valahány perc múlva már remek színben tettem ki a szilviára a rántott húst. Gyönyörűen nézett ki. Megkönnyeztem. Újabb liszt, tojás, morzsaforgatás, újabbb adag, aztán megint újabb adag. Az utolsó körnél megint jött a feszkó mert égett morzsadarabok gyülekeztek az olaj alján, amik elég hamar megégették ezt a kört, így többszöri forgatással próbáltam a hirtelen égést lassítani. Nem tudom ilyenkor mi a teeendő, de legközelebb ezt a problémát is meg kell szüntetnem.
Lényeg, hogy főzés közben nincs idő. Tapasztalat van. Ez ugyanúgy igaz a mennyiségekre is, mihez, mennyit, hogyan, mikor, meddig. Csak tapasztalatból jöhet.
Az még nincs.
A rántott hús (hét darab) nagyon finom lett. Ezt az axiómát öt olyan ember állította, akik megkóstolták a mustáros rántott húst.
A virsli sültkrumpli kombinációval folytatom a héten a leiratot, de jön a régen várt pörkölt is! Paradicsommal vagy gulyáskrémmel?
